Méghozzá palócosan. Azaz burgonyával. Nem törik bele, nem morzsolódik, könnyű kivenni, és ugyanazt a hatást éri el vele az ember, mint a kenyérrel.
A dolog alfája és omegája azonban az uborka. Vagy ugorka, ki hogy szokta meg :)
Ilyenkor júliusban tele vannak vele a piacok, és mindenféle formában és méretben kaphatók. És az egy dolog, amit nem tudunk télen enni, az az igazi, házilag kovászolt uborka. Vagy ugorka, ki hogy szokta meg :)
Amikor vásárolok, jól megnézem, hogy kemény, nem ráncos, egészséges, darabokat válogassak. Nem jó, ha túl nagy az uborka, mert akkor már felmagvazott. Nem jó, ha vége túl sárga, és nem praktikus, ha nagyon görbe.
A piacról hazatérve azonnal meg kell tisztogatni őket. Ez amolyan íratlan háziasszonyi törvény, amit jómagam is csak nemrég tudtam meg. Nem kis pironkodás árán. (Hasonló volt az eset persze a zöldborsóval és a fejtett babbal is, és így történhetett meg, hogy egy szép meleg szerdai napon egész nap a konyhában robotoltam... Mert ugye az ember lánya mégiscsak törvénytisztelő...)
A súroláshoz egy új vagy zöldségtisztításra befogott körömkefe is megteszi, nekem viszont van egy kedvenc eszközöm erre a célra, ami egy nyeles kis jószág, fából, a sörtéi pedig vékonyabb fajta gyökérszálak. Egyszerû, praktikus, higiénikus - és esztétikus.
Szóval uborka.
A végeket lecsippentjük, majd késsel hosszában majdnem teljesen kettészeljük az uborkákat, először az egyik irányban, majd 90°-ot elforgatva a másik végétől indulva ugyanígy. Mindkét végén maradjon kb. 2 centi nem átvágott rész, hogy egy furcsa, amorf figurát kapjunk. Ez azért fontos, mert most fogunk egy kis tálka sót, és minden uborkát bedörzsölünk a vágott felületek mentén. Elõször az egyik vágást, majd a másikat kenjük be. Utána mehet a tiszta üvegbe, állítva az oldalához, szépen, csinosan.
Amikor az utolsó uborkát is bevágtuk, besóztuk és beillesztettük az üvegbe (na jó, a végén már nem csak a falnál állnak, hanem középen is, és a legvégén meg a tetején fekszenek szépen), akkor a felső részbe oldalra beszorítjuk a hámozott burgonyát, ami kisebb, de legalább ujjnyi vastag szeletekre van vágva. Nem kell sok, elég két kisebb krumpli. Majd 3-5 gerezd fokhagymát és egy csomag kaprot. Végül friss tiszta vízzel felöntjük. A levet kóstoljuk meg, és szükség szerint sózzunk utána.
Az üvegünk elkészült, és most keressünk egy meleg, napos ablakpárkányt vagy ficakot, ahol békében lehet úgy 2 napig. A tetejét nem szabad szorosan lezárni, mert a forráskor keletkező gázoknak el kell tudni távozni.
Az uborkát legkésőbb két nap múlva eltávolítjuk, és legfeljebb még egy napot hagyjuk az üveget a napon, utána hűtőben tároljuk, amíg ki nem ürül.
Mmmm...
Utolsó kommentek