Vegamonstress konyhája

Méghozzá palócosan. Azaz burgonyával. Nem törik bele, nem morzsolódik, könnyű kivenni, és ugyanazt a hatást éri el vele az ember, mint a kenyérrel.

A dolog alfája és omegája azonban az uborka. Vagy ugorka, ki hogy szokta meg :)

Ilyenkor júliusban tele vannak vele a piacok, és mindenféle formában és méretben kaphatók. És az egy dolog, amit nem tudunk télen enni, az az igazi, házilag kovászolt uborka. Vagy ugorka, ki hogy szokta meg :)

Amikor vásárolok, jól megnézem, hogy kemény, nem ráncos, egészséges, darabokat válogassak. Nem jó, ha túl nagy az uborka, mert akkor már felmagvazott. Nem jó, ha vége túl sárga, és nem praktikus, ha nagyon görbe.

A piacról hazatérve azonnal meg kell tisztogatni őket. Ez amolyan íratlan háziasszonyi törvény, amit jómagam is csak nemrég tudtam meg. Nem kis pironkodás árán. (Hasonló volt az eset persze a zöldborsóval és a fejtett babbal is, és így történhetett meg, hogy egy szép meleg szerdai napon egész nap a konyhában robotoltam... Mert ugye az ember lánya mégiscsak törvénytisztelő...)

A súroláshoz egy új vagy zöldségtisztításra befogott körömkefe is megteszi, nekem viszont van egy kedvenc eszközöm erre a célra, ami egy nyeles kis jószág, fából, a sörtéi pedig vékonyabb fajta gyökérszálak. Egyszerû, praktikus, higiénikus - és esztétikus.

Szóval uborka.

A végeket lecsippentjük, majd késsel hosszában majdnem teljesen kettészeljük az uborkákat, először az egyik irányban, majd 90°-ot elforgatva a másik végétől indulva ugyanígy. Mindkét végén maradjon kb. 2 centi nem átvágott rész, hogy egy furcsa, amorf figurát kapjunk. Ez azért fontos, mert most fogunk egy kis tálka sót, és minden uborkát bedörzsölünk a vágott felületek mentén. Elõször az egyik vágást, majd a másikat kenjük be. Utána mehet a tiszta üvegbe, állítva az oldalához, szépen, csinosan.

Amikor az utolsó uborkát is bevágtuk, besóztuk és beillesztettük az üvegbe (na jó, a végén már nem csak a falnál állnak, hanem középen is, és a legvégén meg a tetején fekszenek szépen), akkor a felső részbe oldalra beszorítjuk a hámozott burgonyát, ami kisebb, de legalább ujjnyi vastag szeletekre van vágva. Nem kell sok, elég két kisebb krumpli. Majd 3-5 gerezd fokhagymát és egy csomag kaprot. Végül friss tiszta vízzel felöntjük. A levet kóstoljuk meg, és szükség szerint sózzunk utána.

Az üvegünk elkészült, és most keressünk egy meleg, napos ablakpárkányt vagy ficakot, ahol békében lehet úgy 2 napig. A tetejét nem szabad szorosan lezárni, mert a forráskor keletkező gázoknak el kell tudni távozni.

Az uborkát legkésőbb két nap múlva eltávolítjuk, és legfeljebb még egy napot hagyjuk az üveget a napon, utána hűtőben tároljuk, amíg ki nem ürül.

Mmmm...

Nos, a köz kívánta - a köz megkapja. Hosszú volt a szünet, de annál nagyobb az örvendés: újra indul Vegamonstress konyhája!

Olvassatok, tanuljatok, kommenteljetek. Ezek a szabályok, más elvárásom nincs.

Jó szórakozást!

Naszóval, elhatároztatott, hogy képeket kell mellékelni a bloghoz. Hátha úgy népszerűsödök egy kicsit. A maival azonban lekéstem.

Ma tésztát gyúrtam, 2 tojásból, és a tésztagépen szélesmetéltet szaggattam belőle.

A művelet igen egyszerű: tálba szitált lisztbe kevés sót szórsz, beleütsz két tojást, majd addig dolgozol, amíg egyenletes tésztát nem kapsz. A lisztet úgy adagolod, ahogy a tészta megkívánja. Csak semmi pánik.

Fokhagymás olivaolajon pároltam gombát, krumplihámozóval vékony szeletekre gyalult bébicukkinit és pár szál friss spenótot, és vargányaporral, sóval, borssal, szerecsendióval ízesítettem. Tetejére néhány szem enyhén megpirított kesúdióval isteni lakoma volt ez a friss fettucini.

A tojásfogyasztás talán megrökönyít néhány hűségesebb olvasót. De én bátran vállalom, hiszen az a heti néhány darab nemigen mehet az egészségem rovására, és ha valóban igazi házitojás, akkor még az állatkínzás vádja alól is mentesülök.

Azt a vegetáriánus irányzatot egyébként, amelyik a tojás és a tejtermékek fogyasztását is megengedi, lakto-ovo vegetáriánusságnak szokták nevezni. Ha tojást sem fogyasztanék, akkor lakto-vegás lennék, és ha a tejtermékek sem jönnének be, akkor az elhíresült vegán irányzathoz tartoznék. Ez nekem már csak nagyon önsanyargatva menne, pedig látom a szépségeit...

Anyós szokta beszerezni a tojást, és máshonnan venni, másikat használni szentségtörés lenne, szerintem még a családból is kitagadna. Ez igazi házi, a néni minden piacnapkor csak 1-2 tucatot hoz belőle, és valóban nagyon szép sárgák.

A múltkor véletlenül a csepeli piacon jártam, itt is voltak aranyos kis jércetojások 20 forintért, és nagyon finom palacsinta lett belőlük. De a színük mégsem volt az igazi.

A tojás egyébként kíválóan elhagyható ill. helyettesíthető süteményekben is, legkedvesebb sütijeim teljesen tojásmentesek. Erről majd később, hiszen nemsokára itt a sütésszezon.

A holnapi ebéd meglepi, és már odakészítettem a fényképezõt a pultra.

Találtam valakit, aki hosszas eszmefuttatást folytat a modern kor kihívásairól, amelyben mintegy alaptézisként megállapítja, hogy milyen borzasztóan szükségszerű is a húsfogyasztás.

(Többek között felelőtlennek kiáltja ki a vegetáriánus szülőket - bár nem akarom elferdíteni mondanivalóját, ez csak egy mellékes megállapítása.)

Megállapítja továbbá, hogy mivel a hús fogyasztása elkerülhetetlen, viszont óriási logisztikai gondok elé állítja a jelen és a jövő társadalmát, legésszerűbb megoldásnak a mesterséges hús előállítását találja, majd ez emellett és az ez ellen felhozható érvek részletes taglalásába fog.

Nos, kicsit késő van, nem biztos, hogy van kedvem érveit minden részletében megvitatni. De azért nem mehetek el mellettük szó nélkül.

Jól megalapozott véleményem szerint ugyanis a húsfogyasztás legjobb esetben is fölösleges és veszélyes üzem, hiszen elsősorban öl, butít és nyomorba dönti állatok milliárdjait, ökológiai katasztrófa szélére sodorja a Földet, minimális táplálkozási haszna mellett pedig a szervezetet savasítja, belső szerveinket megterheli, és az ún. civilizációs betegségek listavezető okozója. Nem mellékes élettani hatása még a gondatlan, agresszív viselkedésmód, amellyel a környezetünkhöz viszonyulunk.

(Arról már nem is beszélve, hogy a mesterséges hús fogyasztásának gondolata körülbelül annyira lehet vonzó egy húsevőnek, mint mondjuk nekem a vega virsli, kolbász vagy vagdalt. Valahogy elveszik a lényeg. Hiszen már a "gyári csirkét" is nehezen nyelték le a népek...)

Ha valaki részletesebb argumentálást szeretne, olvassa el például Lujza ezen igen alapos bejegyzését , amiben többek között az egészség és a vegetariánizmus problémakörét veszi górcső alá. Nyilván sokkal vonzóbb gondolatmenet. Egy vegetáriánusnak fõleg.

Javaslom, olvasgassátok ezen roppant elgondolkodtató írásokat, amíg össze nem szedtem magam, hogy saját erőfeszítésből megörvendeztessem népes olvasótáboromat!

Na jó, még mindig bébi vagyok ebben a blogozásban. Tudom már például, hogy hogy csinálok bejegyzéseket, de még mindig nem fogtam a linkek meg a linkblogok lényegét.

Valamikor el kellene kezdenem képeket is felrakni. Mert egy főzős blog csak úgy igazán tuti.

Tervezem majd bizonyos "oldalak" funkció használatát is, mert ugye az adná meg a gerincét ennek az egész "osztom-az-agyat-a-vegetáriánusságról" dilimnek.

Az egyetlen, ami NAAAGYON gázos volna, ha nekem magamnak kellene kommentelnem a bejegyzéseimet. Szerintem elásnám magam blogos körökben.

Egy rongyos komment valaki mástól, és még egy hétre jó vagyok... So come on, everybody!